Napjainkban nagyon komoly változás történik az éghajlatban, és még nem állunk rá készen. Szülőként nem állunk készen arra, hogy felismerjük, hogy gyermekünknek nincs jövője. Befolyásolhatunk egyszerű dolgokat: a gyermek oktatását, öltözködését, étkezését - és ezt meg is tesszük. De még befolyásolhatjuk, amíg még tudjuk, hogy lesz-e jövője vagy sem. És itt tűnik el minden szülői felelősségünk. Megszűnünk apák, anyák lenni, egyszerűen közömbös emberekké válunk, mert elutasítjuk, nem akarjuk felismerni, hogy a klímaváltozás már valós veszélyt jelent.
Az a jó szülő, aki valóban törődik a gyermeke jövőjével. Nem abban az értelemben, hogy mi lesz belőle, ha felnő, hanem abban az értelemben, hogy meglesz a lehetősége. Ha valóban gondoskodó szülők lennénk, nem félnénk, hanem vállalnánk ezt a felelősséget. És mindent megtennénk azért, hogy a gyermekünk életben maradjon.
Hogy lehet az, hogy mi, mint társadalom egésze idáig jutottunk, amikor látszólag minden egyes ember egy nagyon gondoskodó, jó, pozitív ember, de egészében, mint társadalom, közömbösek vagyunk másokkal szemben, és hátat fordítunk ennek a valóságnak?